Alarcon M9 adatlapja

Az elme természete

Minden probléma eredendő gyökere maga az elme. Az első dolog, amit meg kell értened, hogy mi ez az elme, miből áll; lényegi dolog-e vagy csak egy folyamat; valóságos vagy csupán álomszerű. Ha nem ismered az elme természetét, nem leszel képes megoldani az életed egyetlen problémáját sem.
Minden erődet összeszedheted, de ha egyedülálló, egyedi problémákat próbálsz megoldani, akkor eleve kudarcra vagy ítélve – ez teljesen biztos. Merthogy valójában nincsenek egyedi problémák; maga az elme a probléma. Ha meg is oldasz egy problémát, az nem segít, mert a gyökeret érintetlenül hagytad.
Az elme természeteOlyan ez, mint amikor levagdosod egy fának az ágait, megnyirbálod a leveleit, és nem vágod el a gyökereit. Új hajtásokat ereszt, új ágak nőnek – és még több, mint azelőtt. A ritkítással csak még vastagabb lesz a fa. Hacsak nem tudod, hogyan szedd ki gyökerestül, akkor a harcod hiábavaló, esztelen. Önmagadat fogod elpusztítani, nem a fát.
Ebben a harcban az energiádat, az idődet, az életedet vesztegeted, miközben a fa egyre erősebbé és erősebbé válik, vastagabbá és sokkal ellenállóbbá. Meg fogsz lepődni azon, ami történik: rengeteg nehéz munkát végzel, megpróbálod megoldani a problémákat, azok pedig csak növekednek, szaporodnak. Még ha meg is oldasz egy problémát, hirtelen tíz másik terem helyette.
Ne próbálj egyedi problémákat megoldani – nincs egy se. Maga az elme a probléma.

Ám az elme a mélyben rejtőzik
Ezért hívom gyökérnek, nem látható. Bármikor, amikor ráakadsz egy problémára, a probléma a föld felett van, láthatod – ezért csap be téged. Ne felejtsd el: sosem a gyökér a látható; a gyökér mindig láthatatlan, mindig rejtve van. Sose harcolj a láthatóval; máskülönben csak árnyakkal fogsz viaskodni. Csak magadat gyengítheted, de lényegi változásra ne számíts az életedben. Ugyanazok a problémák fognak felmerülni, újra meg újra meg újra.
Megfigyelheted a saját életedet, és látni fogod, mire gondolok. Nem elméleteket mondok az elméről, csupán “tényszerűségekről” beszélek. A tény a következő: az elmét kell megoldani.
Emberek jönnek hozzám, és azt kérdik:
Mit tegyünk, hogy az elménk békés legyen?
Azt válaszolom nekik:
Olyan, hogy békés elme, egyáltalán nem létezik. Sose hallottam még róla.
Az elme sosem békés – az elmenélküliség a béke. Maga az elme sose lehet békés, csendes. Az elmének a leglényegibb természete a feszültség, az össze-visszaság.

Az elme sosem lehet tiszta, az elmében sosem lehet tisztaság, mert az elme természeténél fogva zavaros, homályos. Tisztaság csak elme nélkül lehetséges, béke csak elme nélkül lehetséges, csend csak elme nélkül lehetséges – ezért sohase próbálj csendes elmét elérni. Ha ezt teszed, kezdettől fogva lehetetlen irányba mozogsz.
Ezért amit legelőször meg kell értened, az az elme természete. Csak ezután tehetsz bármit is.
Ha megfigyeled, sose akadsz olyan entitásra, hogy elme.
Az elme nem egy dolog, hanem egy folyamat
Az elme egy folyamatNem egy dolog, olyan, mint a tömeg. Egyedi gondolatok léteznek, de olyan gyorsan mozognak, hogy nem látod a szünetet közöttük. Nem láthatod a szüneteket, mert nem nagyon vagy tisztában velük, és nem vagy éber. Mélyebbre kell tekintened befelé. Amikor bele tudsz látni a mélybe, akkor hirtelen egy gondolatot fogsz látni, aztán egy másik gondolatot, aztán megint egy másik gondolatot, de nem elmét.
A gondolatok együtt, a milliónyi gondolat adja neked azt az illúziót, mintha az elme létezne. Éppen olyan, mint a tömeg, mint milliónyi ember egy tömegben. Van egyáltalán olyan, hogy tömeg? Lehet más a tömeg, mint a benne lévő egyének? Azonban együtt vannak, és az együttességük ad olyan érzést, mintha a tömeg létezne.
Csak egyének léteznek
Ez az első dolog, amit észre kell venned az elmével kapcsolatban. Figyelj, és gondolatokat fogsz találni – sose fogsz elmére ráakadni. És ha ez a saját tapasztalatod lesz – nem azért, mert én mondom, nem, az nem sokat segít -, ha a saját tapasztalatoddá válik, ha egy tény lesz a saját tudásodban, akkor hirtelen elkezdenek megváltozni a dolgok. És mivel alapvető dolgot értettél meg az elméről, sok más is követheti.

Figyeld az elmét, és lásd meg, hol van, mi az!
Érezni fogod a gondolatok sodródását, és lesznek szünetek. És ha sokáig figyelsz, látni fogod, hogy több szünet van, mint a gondolat, mert minden egyes gondolatnak el kell különülnie a másik gondolattól; valójában minden egyes szónak el kell különülnie a másik szótól. Minél mélyebbre mész, annál több szünetet, és annál nagyobb szüneteket találsz. Jön egy gondolat, aztán jön egy szünet, ahol nincs gondolat; aztán jön egy másik gondolat, amit egy másik szünet követ.
Ha nem vagy tudatos, nem veszed észre a szüneteket. Egyik gondolatról a másikra ugrasz, és sose látod a szünetet. Ahogy éberebbé válsz, egyre több és több szünetet fogsz látni. Ha tökéletesen éberré válsz, akkor kilométeres szünetek tárulnak eléd. És azokban a szünetekben történnek a szatorik; azokban a szünetekben kopogtat az igazság az ajtódon. Azokban a szünetekben vendég érkezik. Azokban a szünetekben meglelheted Istent. Bármilyen módon kifejezheted, ahogy neked tetszik. És amikor az éberség abszolút, akkor nincs más, mint óriási végtelen semmi.
Olyan ez, mint a felhők: a felhők mozognak. Olyan tömöttek lehetnek, hogy nem látod a mögöttük rejlő eget. Nem látod az ég végtelen kékjét, mert elborítanak a felhők. De csak figyeled őket tovább: az egyik felhő arrébb sodródik, a látványt pedig még nem takarja el egy másik – és hirtelen meglátod a végtelen ég kékjét.
Ugyanez történik belül is: te vagy az ég végtelen kéksége, és a gondolatok éppen olyanok, mint a körülötted lebegő felhők, melyek beborítanak. Ám van közöttük űr, és az ég is létezik. Az ég megpillantása a szatori, és az éggé válás a szamádi. A szatoritól a szamádiig az egész folyamat nem más, mint az elme alapos megismerése.



Az elme mint olyan nem létezik

Ez az első dolog: csak gondolatok léteznek.

Az elme nem létezik. A második dolog: a gondolatok tőled függetlenül léteznek. Nem egyek veled; jönnek és mennek – te azonban maradsz, továbbra is. Olyan vagy, mint az ég, ami sosem jön, sosem megy; mindig ott van. A felhők jönnek és mennek, pillanatról pillanatra változnak, nem örökkévalóak. Még ha ragaszkodsz is egy gondolathoz, akkor sem tarthatod meg sokáig; mennie kell, mert megszületik és meg is hal. A gondolatok nem a tieid; nem tartoznak hozzád. Látogatóként, vendégként érkeznek, de nem ők a házigazdák.
Figyelj elmélyülten; akkor te válsz házigazdává, és a gondolatok lesznek a vendégek. Vendégként pedig gyönyörűek, ám ha teljesen elfelejted, hogy te vagy a házigazda, és ők válnak uralkodóvá a házadban, akkor bajban vagy. Ez maga a pokol. Te vagy a ház ura, a tied a ház, mégis a vendégek uralkodnak. Fogadd őket, gondoskodj róluk, ám ne azonosulj velük; mert egyébként ők válnak meghatározóvá.
Az elme azért okoz gondot, mert olyan mélyen bevettél gondolatokat, hogy teljesen elfelejtkeztél a távolságról, arról, hogy a gondolatok csupán látogatók, jönnek és mennek.
Sose felejtsd el, hogy ami marad: az a te természeted, a te Taód.
Mindig arra irányuljon a figyelmed, ami sose jön és sose megy, csakúgy, mint az ég.
Változtasd meg a gestaltot: ne a látogatókra összpontosíts, maradj mindenestől házigazda; akkor a látogatók csak jönnek és mennek majd. Természetesen vannak rossz látogatók és jó látogatók, de emiatt ne aggódj. A jó házigazda minden vendégét ugyanúgy fogadja, nem tesz különbséget közöttük. A jó házigazda egyszerűen jó házigazda: jön egy rossz gondolat, és a rossz gondolattal is ugyanúgy bánik, ahogy a jó gondolattal. Nem az ő dolga, hogy a gondolat jó-e vagy rossz. Mert ha egyszer különbséget teszel – hogy ez a gondolat jó, az a gondolat rossz -,akkor mi történik? A jó gondolatot közelebb hozod magadhoz, a rossz gondolatot pedig elnyomod. Előbb vagy utóbb azonosulsz a jó gondolattal: és a gondolat lesz a ház ura. És mindegyik gondolat, amelyik uralkodóvá válik, szenvedést okoz, mert nem ez az igazság; a gondolat nem valós, és te azonosulsz vele. És az azonosulás a betegség.
Gurdjieff mondta, hogy csupán egyetlen dologra van szükség: nem azonosulni azzal, ami jön-megy. A reggel jön, a dél jön, az este jön, aztán elmennek; az éjszaka jön, azután újra a reggel. Te maradsz – nem mint te, mert az is egy gondolat, hanem – mint tiszta tudat; nem a neved, mert az is egy gondolat; nem a formád, mert az is egy gondolat; nem a tested, mert egy nap fel fogod ismerni, hogy az is csak egy gondolat. Csak tiszta tudat név nélkül, forma nélkül; csak a tisztaság, csak a formanélküliség és névnélküliség, csupán a tudatosság igazi megnyilvánulása – csak ez marad.
Ha azonosulsz, te válsz az elmévé. Ha azonosulsz, te válsz a testté. Ha azonosulsz, te leszel a név és a forma – és akkor a házigazda elvész. Akkor elfelejted az örökkévalót, és a pillanatnyi válik lényegessé. A pillanatnyi a világ; az örökkévaló az isteni
Ez a második felismerés, ahová el kell jutnod: te vagy a házigazda, és a gondolatok vendégek.
A gondolatok idegenekHa tovább figyelsz, hamarosan egy harmadik dolgot veszel észre. A harmadik dolog az, hogy a gondolatok idegenek, betolakodók, kívülállók. Egyik gondolat sem a tiéd. Mindig kívülről jönnek, te csupán egy átjáró vagy. Az egyik ajtón beszáll egy madár a házba, a másikon kirepül – ugyanúgy, mint ahogyan egy gondolat megjelenik és el is távozik belőled.
Azonban azt gondolod, hogy a gondolatok a tieid. És nemcsak hogy ezt gondolod, de harcolsz is a gondolataidért. Azt mondod:
Ez biztos, hogy az én gondolatom.
Ezt fejtegeted, ezért vitatkozol, emellett érvelsz, ezt próbálod meg bizonyítani:
Ez az én gondolatom.
Egyik gondolat sem a tiéd. Egyik gondolat sem eredeti. Mindegyik gondolat kölcsönzött gondolat. És nem csupán másodkézből, mert emberek milliói tartottak már igényt ugyanarra a gondolatra előtted.

A gondolat éppen annyira külső, mint minden dolog
Eddington, a nagy fizikus, valahol azt mondta, hogy minél mélyebben hatol bele a tudomány az anyagba, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy minden dolog gondolat. Lehet, hogy így van, én nem vagyok fizikus, azonban azt szeretném neked mondani… Eddingtonnak talán igaza van abban, hogy a dolgok egyre inkább gondolatok, ha mélyebbre mész. Ha mélyebbre mész önmagadba, a gondolatok egyre inkább dolgoknak fognak kinézni. Valójában ez ugyanannak a jelenségnek a kétféle megjelenése: a dolog gondolat, a gondolat dolog.
Mire gondolok, amikor azt mondom, hogy a gondolat egy dolog? Arra, hogy ugyanúgy kidobhatod a gondolatodat, mint egy dolgot. Ugyanúgy fejbe verhetsz valakit egy gondolattal, mint egy dologgal. Megölhetsz valakit gondolattal, mint ahogy egy tőrrel. Adhatod a gondolatodat ajándékként, vagy fertőzésként. A gondolatok dolgok, amiknek erejük van, de nem tartoznak hozzád. Eljönnek hozzád; egy darabig maradnak veled, azután távoznak. Az egész világegyetem tele van gondolatokkal és dolgokkal. A dolgok csupán a gondolatok fizikai része, és a gondolatok a dolgok mentális része.
Az a harmadik felismerés, hogy a gondolatok dolgok, erejük van, és nagyon óvatosan kell bánnod velük.
Szokásosan – és ennek nem vagy tudatában – csak gondolkodsz és gondolkodsz bármiről. Nehéz olyan személyt találni, aki még nem ölt egyáltalán gondolatban; nehéz olyan személyt találni, aki még nem követett el semmilyen vétket vagy bűnt gondolatban – és aztán ezek a dolgok megtörténnek. És ne feledd, lehet, hogy nem vagy gyilkos, de a folyamatos gondolkodás valaki megöléséről esetleg olyan helyzetet teremt, amelyben a személyt meggyilkolják. Valaki esetleg elveszi a gondolatodat, mert mindenfelé vannak gyengébb emberek, és a gondolatok úgy folynak, mint a víz: lefelé. Ha folyamatosan gondolsz valamire, akkor valaki, aki puhány, esetleg elveszi a gondolatodat, és meggyilkol valakit.

Ezért mondják azok, akik ismerik az emberi természetet, hogy bármi is történik a földön, mindenki felelős – mindenki. Bármi történik Vietnamban, nem csupán a Nixonok felelősek. Mindenki, aki gondolkodik, szintén felelős. Csak egyvalakit nem lehet felelőssé tenni, azt a személyt, akinek nincs elméje; egyébként mindenki felelős mindenért, ami történik. Ha a Föld pokol, te teremtetted ezt; te veszel részt benne.

Hagyd abba, hogy a felelősséget másokra hárítod!

Te is felelős vagy. Ez egy kollektív jelenség. A betegség bárhol felbukkanhat, a kitörés esetleg több ezermillió kilométerre tőled történik – de ez semmit se számít, mert a gondolat nem egy térhez kötődő jelenség, nincs szüksége térre.
Ezért a gondolat a leggyorsabb. Még a fénynél is gyorsabb, mert a fénynek is szüksége van térre. A gondolat a leggyorsabb. Valójában nincs szüksége időre, nem létezik számára tér. Lehetsz itt, gondolsz valamire, és az megtörténik Amerikában. Hogyan lehetne ezért felelősnek tartani? Egyetlen bíróság sem ítélhet el érte, azonban a létezés végső ítélőszéke előtt bűnhődnöd kell – már most is bűnhődsz. Ezért szenvedsz annyira.
Emberek jönnek hozzám, és azt mondják:
Sose tettünk semmi rosszat senkivel, és mégis annyira szenvedünk.
Lehet, hogy nem teszel, de lehet, hogy gondolsz valamit, és a gondolkodás sokkal finomabb, mint a cselekvés. Egy személy megvédheti magát a tettektől, de nem védheti meg magát a gondolatoktól. A gondolatokra mindenki érzékeny.
A nem gondolkodás kötelező, ha teljesen meg akarsz szabadulni a bűntől, mindattól, ami körülötted történik – és ez a buddha jelentése.

A buddha olyan személy, aki elme nélkül él; így nem felelős
Ezért mondjuk Keleten, hogy egy buddha sose halmoz fel karmát; sose halmoz fel bonyodalmakat a jövőre. Él, jár-kel, mozog, eszik, beszél, sokféle dolgot tesz, tehát karmát kell felhalmoznia, mert a karma tevékenységet jelent. Keleten mégis azt mondják, hogyha egy buddha öl is, mégse halmoz fel karmát. Miért? Te nem ölsz, mégis karmát halmozol fel. Miért?
Ez egyszerű: bármit is tesz egy buddha, abban nincs semmi elme. Spontánul teszi, ez nem egy tevékenység. Nem gondolkozik róla; megtörténik. Nem ő a cselekvő. Úgy mozog, mint az üresség. Nincs elméje, nem gondolkozott azon, hogy megtegye-e. De ha a mindenható megengedi, hogy megtörténjen, akkor ő is megengedi, hogy megtörténjen. Nincs többé, aki ellenállna, nincs többé egója, aki cselekedne.
BuddhaEz az értelme annak, hogy üres vagy, és ez az értelme az én-nélküliségnek: csak vagy, mint egy nem lévő, anatta, én-ség nélkül. Ekkor nem halmozol fel semmit; ekkor nem vagy felelős semmiért, ami körülötted folyik; túlvagy ezen.
Minden egyes gondolat létrehoz valamit számodra és mások számára. Légy éber!
De amikor azt mondom, hogy légy éber, nem azt mondom, hogy gondolj jó gondolatokat. Nem. Mert bármikor, amikor jó gondolatokra gondolsz, mellesleg rossz gondolatokra is gondolsz. Hogyan létezhet a jó rossz nélkül? Ha szeretetre gondolsz, csak mellékesen, ott rejtőzik mögötte a gyűlölet is. Hogyan gondolhatsz szeretetre anélkül, hogy ne gondolnál gyűlöletre? Lehet, hogy nem tudatosan teszed – a szeretet lehet, hogy az elme tudatos rétegében van -, de a gyűlölet ott rejtőzködik a tudatalattiban. Együtt mozognak egymással.
Bármikor, amikor a könyörületességre gondolsz, a kegyetlenségre is gondolsz. Gondolhatsz a könyörületességre anélkül, hogy ne gondolnál a kegyetlenségre? Gondolhatsz a nem-ártásra anélkül, hogy ne gondolnál az erőszakra? A nem-ártás szóban ott van az erőszak is; a fogalom lényegében benne van az is. Gondolhatsz úgy a szüzességre, hogy ne gondolnál a szexre? Lehetetlen, mert mit fog jelenteni a szüzesség, ha nincs ott a szexnek a gondolata. És ha a szexnek a gondolatára épül, akkor miféle szüzesség ez?

A nem-gondolkodással egy teljesen más létminőség jön
Nem jó, nem rossz, egyszerűen csak a nem-gondolkodásnak az állapota.
Egyszerűen csak szemlélődsz, tudatos maradsz, de nem gondolkodsz. És ha valami gondolat belép… be fog lépni, mert a gondolatok nem a tieid; csak sodródnak a levegőben. Körös-körül egy gondolat-szféra van. Mint ahogyan levegő van, gondolat is van körülötted, és magától lép be. Csak akkor hagyja abba, amikor egyre éberebb és éberebb leszel. Van ebben valami: ha éberré válsz, a gondolat egyszerűen eltűnik, felolvad, mert az éberség nagyobb energia, mint a gondolat.
Az éberség olyan a gondolatnak, mint a tűz. Mint amikor felkapcsolsz egy lámpát a házban, és a sötétség eltűnik; lekapcsolod a lámpát – és a sötétség betölti a teret; egy pillanat alatt ott van. Amikor a lámpa világít a házban, a sötétség nem hatolhat be. A gondolatok olyanok, mint a sötétség: csak akkor lépnek be, ha nincs belül fény. Az éberség a tűz: amikor éberebbé válsz, egyre kevesebb gondolat lép be.
Ha igazán eggyé válsz az éberségedben, a gondolatok nem lépnek be; áthatolhatatlan erősséggé válsz, semmi sem tud áthatolni rajtad. Nem arról van szó, hogy zárt vagy, ne felejtsd el – teljesen nyitott vagy; de az éberség energiája az erősségeddé válik. És amikor egyetlen gondolat sem tud behatolni, jönnek, és elhaladnak melletted. Látni fogod, hogy jönnek, és egyszerűen, mikor a közeledbe érnek, kitérnek. Akkor bárhova mehetsz, akár a pokolba is – semmi sem hat rád.

Ez az, amit megvilágosodás alatt értünk.

Osho