cica12 adatlapja

Hogy ki vagyok én? A legártatlanabb angyalod, vagy a legkísértőbb démonod. A barátod, vagy az ellenséged. A szikrázó napsütés, ami beragyogja az életed, vagy a sötét éjszaka, amiben örökre elveszel. A szerelmed, aki mellett minden nap fel akarsz ébredni, vagy a szeretőd, akinek a szíve sosem lehet a Tiéd. Egy elveszett kislány, akire vigyáznod kell, vagy egy harcos amazon, aki elsöpör Téged. A pillangók, amik a hasadban repkednek, vagy a könnycsepp, ami az arcodon lepereg. Hogy Neked ki voltam... vagyok... leszek... az csak rajtad áll!

Egyszer egy jól keresö apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él. Egy egyszerü falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát. -Nos, mit gondolsz erröl az útról? -Nagyon jó volt apa! -Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek? -Igen. -És mit láttál meg mindebböl? -Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak.
A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket. Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette: -Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.




Oly furcsák vagyunk mi emberek,
a lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Egymásról azt hisszük, boldog talán,
s irigykedünk minden szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog
gondolatai tiszták szabadok.
S nem vesszük észre, hogy is vennénk észre,
Hogy könnyei égnek csillogó szemében.
Hazugság az egész életünk,
hisz akkor is sírunk ha nevetünk.!

,Ha azért sírsz mert lement a Nap, a könnyeidtől nem fogod látni a csillagokat!":)

Költözzünk össze egy jó nagy házba mind,
Ahol bármit megtehetünk, s ez senkit nem zavar
Lakjunk már együtt egy jó nagy házban mind,
Ahol a szomszéd nem figyel és nem szól ránk a házmester:D:D


Egy vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap, táblával, a következő szöveggel:
“Vak vagyok. Kérem, segítsenek!”
Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit. Az újságíró így válaszolt:
“Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.”
Mosollyal az arcán távozott. A vak soha nem tudta meg, hogy a táblán ez állt:
“Tavasz van, és én nem láthatom.”
Változtass a stratégiádon, ha valami nem sikerül, és meglátod, minden jobbra fordul!

,,Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk azt nem felejtjük el!!''