További fotói ▼
- Nick:vámpírkobold
- Nem:Nő
- Kor:39
- Csillagjegy:Szűz
- Szexualitása:heteroszexuális
- Regisztrálva:2009.05.12.
- Utoljára itt járt:2024.12.15.
- Chaten:2024.12.15.
- Klubtag:igen
- VIP:nem
- Bemutatkozás
Hát, hogyan is lettem vámpír? Mondhatnám, érdekes történet, de nem lenne igaz. Csak megtörtént. Egyik éjjel nem tudtam aludni. Hiába számolgattam a tölgyfán ugráló mókusokat. Mérgesen lerúgtam magamról lapulevél takarómat, és sétálni indultam. Volt egy rossz előérzetem, de azt hittem, hogy csak a sötét miatt. Nehogy felbukjak egy kiálló gyökérben, mint már annyiszor. Pff... Ne nevess! Azt ne mond, veled sose fordult elő ilyen. Ne kamuzz! Jó! Mindegy... Hagyjuk! Úgy se hiszek neked!
Szóval, bandukoltam a kedvenc erdei ösvényemen, amikor zajt hallottam. Mi lehet ez? Megnézzem? Azt lehet megint úgy járok, mint a legutóbb... Hm? Érdekelne mi? Nem fogom elmesélni. Hogyhogy miért? Egyfelől, mert gonosz vagyok. Maradj kíváncsi. Fúrja csak az oldalad. Másfelől, ha elmesélném, akkor a nimfák letépnék a füleim. Hogy a Szatír és a kentaur mit tenne velem, abba inkább bele se gondolok. Már így is túl sokat mondtam. Felejtsd el. Hidd el jobban jársz... Tehát nem néztem meg mi az a zaj... Most miért nézel így? Kételkedsz a szavamban? Hát füllentettem én neked valaha is? Jó, de nem sokszor! Oké, bevallom, megnéztem. De nem mondhatom el. Nimfák, szatír, kentaur... Tehát, ahogy ott sétálgattam az ösvényen eszembe jutott, hogy elnézhetnék a Harmatos rétre. Ott szoktak csillagos estéken repkedni a tündérek. Mindig nálam van a sorozatlövő tobozcsúzlim. Gondoltam adok a kis táncikáló pilléknek harci feladatot. Van egy rejtekhelyem. Onnan jól belátni a mezőt, de engem nem vesznek észre. Kényelmesen elhelyezkedtem. Vártam, hogy jöjjenek. Egyszer csak kiáltásokat hallok. Majd apró fények suhantak el a szemem előtt. Nagyon gyorsak voltak. Nem a szokott játékos repülésük volt. Valamitől pánikoltak. Nemsokára észrevettem mitől. Az egyik tündért üldözte valami. Olyan denevérszerű árny.
- Hú, de jó!!! Hajrá Batman!!! Ad meg neki, ami jár! - kiáltottam. Izgatottan felugrottam, s megcsúsztam... Hát igen, hoztam a formám. Szerencsére egy nagyra nőtt gombára estem. Nem ütöttem meg magam. Igaz, az üldözésről kicsit lemaradtam, de hát semmi se lehet tökéletes. Viszont ezen a gombakalapon jól lehetett ugrálni. Pattogtam is, mint a gumilabda, ahogy ott drukkoltam a denevérnek, vagy minek. A következő percben, a piszok tündér felém vette az irányt.
Áááá... nekem fog jönni - gondoltam. - Hú, mégse. Elment a fejem felett.
Túl korán örültem a szerencsémnek. Az ismeretlen lerepített a gombáról. S nem csak lerepített, rám is nehezedett. Persze én se hagytam magam! Megpróbáltam lelökni magamról. Akkor éreztem meg. Éles fájdalom hasított a nyakamba. Odakaptam a kezem. Valami meleg nedvességet éreztem. Vér! Hát ez remek! Mérgembe hatalmasat löktem Batmanen. Amint lekerült rólam, felültem, s ráförmedtem:
- Ezt jól megcsináltad. Nem elég, hogy miattad nem tudtam megviccelni a tündéreket, el se kaptad egyiket se, s a tetejébe még én sérültem meg. A minimum, hogy elnézést kérsz!
- Ne morogj már! Azt hiszed nekem minden álmom az volt, hogy téged harapjalak meg? - válaszolta.
- Mit csináltál????? Megharaptál?? Normális vagy? Az ilyen örült denevéreket ketrecbe kéne zárni!
- Ki a denevér? Te heberhurgya manó... Tud meg vámpír vagyok, az éjszaka teremtménye!
- Manó? Mit sértegetsz? Bántottalak én? Kobold vagyok! - ordítottam vele. Ekkor belém nyílalt a felismerés. - Micsoda???? Vámpír? S megharaptál? Most mi lesz?
- Nem tudom, koboldot még nem haraptam meg. Koboldvámpír leszel - nevette el magát.
- Haha, nagyon vicces. Inkább mond meg mi legyen, különben megcibálom a szárnyadat!
- Milyen szárnyam? - Ránéztem. Hát, jó kérdés volt. Nem volt szárnya. - Azért ne morcoskodj. Nem olyan rossz vámpírnak lenni.
- Aha, persze... csak nem mehetek ki a napra; lemondhatok a kedvenc reggelimről (fokhagymás pirítós).
- Ezek babonák, nincs semmi ilyen. Nappal rendes alakodban lehetsz, de este mikor ragyog a Hold és fénylenek a csillagok, akkor a vámpírlényed kerül előtérbe.
- Ez igen érdekes. Mesélnél még erről? - kértem.
Kérésem meghallgatásra talált. Azóta rengeteget tanultam. Be kell valljam, nem bánom, hogy így történt. Nappal kobold, éjjel koboldvámpír. A sötétség a lételemem lett. Szóval, fogadj el tőlem egy jó tanácsot. Ha éjszaka hazafelé tartasz, csak óvatosan. Ha zajt hallasz, ne nyugtasd magad azzal: "- Á, ez csak a szél..." Mert nincs olyan, hogy "csak a szél". Figyelmed ne lankadjon, mert ha megtörténik, az éj teremtményei nem fogják kihagyni az alkalmat... S hogy mi fog történni? ... Majd megtudod...
Szóval, bandukoltam a kedvenc erdei ösvényemen, amikor zajt hallottam. Mi lehet ez? Megnézzem? Azt lehet megint úgy járok, mint a legutóbb... Hm? Érdekelne mi? Nem fogom elmesélni. Hogyhogy miért? Egyfelől, mert gonosz vagyok. Maradj kíváncsi. Fúrja csak az oldalad. Másfelől, ha elmesélném, akkor a nimfák letépnék a füleim. Hogy a Szatír és a kentaur mit tenne velem, abba inkább bele se gondolok. Már így is túl sokat mondtam. Felejtsd el. Hidd el jobban jársz... Tehát nem néztem meg mi az a zaj... Most miért nézel így? Kételkedsz a szavamban? Hát füllentettem én neked valaha is? Jó, de nem sokszor! Oké, bevallom, megnéztem. De nem mondhatom el. Nimfák, szatír, kentaur... Tehát, ahogy ott sétálgattam az ösvényen eszembe jutott, hogy elnézhetnék a Harmatos rétre. Ott szoktak csillagos estéken repkedni a tündérek. Mindig nálam van a sorozatlövő tobozcsúzlim. Gondoltam adok a kis táncikáló pilléknek harci feladatot. Van egy rejtekhelyem. Onnan jól belátni a mezőt, de engem nem vesznek észre. Kényelmesen elhelyezkedtem. Vártam, hogy jöjjenek. Egyszer csak kiáltásokat hallok. Majd apró fények suhantak el a szemem előtt. Nagyon gyorsak voltak. Nem a szokott játékos repülésük volt. Valamitől pánikoltak. Nemsokára észrevettem mitől. Az egyik tündért üldözte valami. Olyan denevérszerű árny.
- Hú, de jó!!! Hajrá Batman!!! Ad meg neki, ami jár! - kiáltottam. Izgatottan felugrottam, s megcsúsztam... Hát igen, hoztam a formám. Szerencsére egy nagyra nőtt gombára estem. Nem ütöttem meg magam. Igaz, az üldözésről kicsit lemaradtam, de hát semmi se lehet tökéletes. Viszont ezen a gombakalapon jól lehetett ugrálni. Pattogtam is, mint a gumilabda, ahogy ott drukkoltam a denevérnek, vagy minek. A következő percben, a piszok tündér felém vette az irányt.
Áááá... nekem fog jönni - gondoltam. - Hú, mégse. Elment a fejem felett.
Túl korán örültem a szerencsémnek. Az ismeretlen lerepített a gombáról. S nem csak lerepített, rám is nehezedett. Persze én se hagytam magam! Megpróbáltam lelökni magamról. Akkor éreztem meg. Éles fájdalom hasított a nyakamba. Odakaptam a kezem. Valami meleg nedvességet éreztem. Vér! Hát ez remek! Mérgembe hatalmasat löktem Batmanen. Amint lekerült rólam, felültem, s ráförmedtem:
- Ezt jól megcsináltad. Nem elég, hogy miattad nem tudtam megviccelni a tündéreket, el se kaptad egyiket se, s a tetejébe még én sérültem meg. A minimum, hogy elnézést kérsz!
- Ne morogj már! Azt hiszed nekem minden álmom az volt, hogy téged harapjalak meg? - válaszolta.
- Mit csináltál????? Megharaptál?? Normális vagy? Az ilyen örült denevéreket ketrecbe kéne zárni!
- Ki a denevér? Te heberhurgya manó... Tud meg vámpír vagyok, az éjszaka teremtménye!
- Manó? Mit sértegetsz? Bántottalak én? Kobold vagyok! - ordítottam vele. Ekkor belém nyílalt a felismerés. - Micsoda???? Vámpír? S megharaptál? Most mi lesz?
- Nem tudom, koboldot még nem haraptam meg. Koboldvámpír leszel - nevette el magát.
- Haha, nagyon vicces. Inkább mond meg mi legyen, különben megcibálom a szárnyadat!
- Milyen szárnyam? - Ránéztem. Hát, jó kérdés volt. Nem volt szárnya. - Azért ne morcoskodj. Nem olyan rossz vámpírnak lenni.
- Aha, persze... csak nem mehetek ki a napra; lemondhatok a kedvenc reggelimről (fokhagymás pirítós).
- Ezek babonák, nincs semmi ilyen. Nappal rendes alakodban lehetsz, de este mikor ragyog a Hold és fénylenek a csillagok, akkor a vámpírlényed kerül előtérbe.
- Ez igen érdekes. Mesélnél még erről? - kértem.
Kérésem meghallgatásra talált. Azóta rengeteget tanultam. Be kell valljam, nem bánom, hogy így történt. Nappal kobold, éjjel koboldvámpír. A sötétség a lételemem lett. Szóval, fogadj el tőlem egy jó tanácsot. Ha éjszaka hazafelé tartasz, csak óvatosan. Ha zajt hallasz, ne nyugtasd magad azzal: "- Á, ez csak a szél..." Mert nincs olyan, hogy "csak a szél". Figyelmed ne lankadjon, mert ha megtörténik, az éj teremtményei nem fogják kihagyni az alkalmat... S hogy mi fog történni? ... Majd megtudod...
- Részletes adatok
- Magasság:16 cm
- Súly:Nincs megadva
- Hajszín:barna
- Szemszín:barna
- Szemüveg:igen
- Családi állapot:kapcsolatban
- Végzettség:Nincs megadva
- Munkahely:Nincs megadva
- Háziállat:többféle
- Kedvenc dolgok
- Étel:vérnarancs
- Zene:Nincs megadva
- Film:Drakula halott és élvezi
- Író:Nincs megadva
- Színész:Nincs megadva
- TV műsor:Nincs megadva
- Hobbi:Vérszívogatás, mi más? :-)
- Sport:Kergetem az áldozataim