Andi és Karcsi – Sikertörténetek

... 29 éves, van egy kislánya és nyugalmat szeretne adni, egy arra megfelelõ társnak. Ez a két dolog volt az, ami miatt neki írtam. Nem gondoltam semmi komoly dologra, mert még az is kiderült, hogy õ Érden él, én pedig Gyõrben. Szóval sok reményt nem fûztem a válaszlevélhez, mégis másnap reggel remegõ gyomorral mentem dolgozni, hogy hátha mégis válaszolt. Nem hiába vártam. Ezek után mindennaposak voltak a levélváltások. Ennyire még soha nem siettem hétfõn dolgozni, mint azon az elsõ három héten, a levél reményében. A levelei nagyon õszintének tûntek és megvolt benne mindaz, ami ezidáig hiányzott az életembõl. Már akkor éreztem, hogy Õ is, mint én szomjazik a szeretetre, de azt viszonozni is tudja.

Az elsõ e-mail-t követõ második héten megadta a mobiltelefon számát. Egész délelõtt azon törtem a fejem, hogy fel merjem-e hívni. Megtettem és ezzel még egy lépéssel közelebb kerültünk egymáshoz. Szó szerint elvarázsolt a hangja. Örült, hogy felhívtam és természetesen ezek után már nem csak az interneten keresztül kerestük egymást. Megterveztük az elsõ találkozást, eközben elküldtük egymásnak a fényképeinket, hogy legyen valami fogalmunk a másikról. Sajnos én nem kaptam meg az övét így még izgalmasabb volt az elsõ randi. Április 15.-én jött el hozzám. Nagyon izgultunk, de így visszagondolva már a második órában feloldódtunk. Éjszakába húzódó volt ez az elsõ találkozás, de akkor már tudtuk, hogy lesz folytatása. A következõ héten a lányommal meglátogattuk Õket. Ezek után nem múlt el hétvége úgy, hogy ne találkoztunk volna. Megszerveztük a közös nyaralásokat, sõt májusban már beszélgettünk az összeköltözés lehetõségérõl is.

Természetesen nem mentek olyan simán a dolgok, mint ahogy azt elképzeltük, mivel már eléggé hozzászoktunk a magányos élethez. Átvészeltünk egy-két konfliktust is, ami a lányaink között kialakult.

Ma már ott tartunk, hogy nem tudunk egymás nélkül élni.
Augusztus közepétõl egy új élet kezdõdik, ami rólunk, négyünkrõl szól.
Andi, Karcsi